Az élet értelméről
„Velem is az történt, ami a monda szerint Parmeniszkusszal, aki Trophonios barlangjában elvesztette a nevetés képességét, melyet azonban Déloszon ismét viszza nyert egy formátlan fatuskó láttán, melyet Létó istennő képmásának tartottak. Amikor nagyon fiatal voltam, a Trophonios barlangjában elfelejtettem nevetni, amikor idősebb lettem, amikor felnyitottam szemem és a valóságot kezdtem szemlélni, nevetni kezdtem, és ettől fogva soha nem hagytam abba a nevetést. Láttam, hogy az élet értelme: a megélhetés biztosítása; hogy az élet célja: jogtanácsossá lenni; hogy a szerelem legfőbb üdve: vagyonos lányt szerezni; láttam, hogy a barátság boldogsága: egymás kisegítése pénzzavarban; hogy az a bölcsesség, amit a többség ennek fogad el, nem más, mint lelkesültséggel beszédet tartani; hogy a bátorság ennyi: megkockáztatni tíz tallér pénzbüntetést; a kedvesség pedig az, ha valaki ebéd után ezt mondja: "váljék egészségére!"; és hívőnek lenni pedig nem több, mint évente egyszer úrvacsorát venni.
Ezt láttam - és nevettem.”