-Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-megérintetteés ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, s így udvarolt egész nyáron…