Egy sztriptíztáncosnő az buli, merthogy ritkaság, szal ha Seruzád (Gazsi menyasszonya) nem hisztizik, valszeg Gazsi is poénra fogta volna a dolgot.
Csak hát Seruzád jól megtanulta anyukájától az érzelmi zsarolást, és lám-lám, milyen jól tette, most használni is tudta.
Mondjuk a sör részt megértem, azt én sem szeretem...
És egyébként is, szerinted mindent ki kell próbálni. Ebbe nem tartozik bele a sztriptíztáncos a legénybúcsún?

Szerintem ezt nem kell kipróbálni, illetve inkább nem jó kipróbálni. Seruzádtól sírásától függetlenül nem jó kipróbálni.

A sztriptíztáncosnő buli a haverod szülinapján, de nem mielőtt esküvője lesz. Akkor kizökkent abból a házasodni akarok feelingből, amiben vagy és a magabiztosságodat is megrengeti. Ez olyan, mint fogyókúrázó előtt habos tortát zabálni, azzal a különbséggel, hogy a házasság nem olyan rossz, mint a fogyókúra.

Ebben a sztoriban mindenki gáz. A hisztis menyasszony, a feszengő csávó, de leginkább a haverjai, akik ennyire nem ismerik. Egyedül a sztripper tudja a dolgát :)

2. A legénybúcsú, mint az esküvő is valamennyire nem csak az adott egy-két emberről szól, hanem a társaságukról is.
Értem azt, hogy akkor lesz igazán jó egy kapcsolat, ha valamennyire közelít egymáshoz a két ember érdeklődése, baráti köre, értékrendje satöbbi. Ködös lehet a megfogalmazás, de itten egy konkrét példa: Mennyivel jobb az, ha például a barátnéd társaságában otthon érzed magad, befogadnak, előadhatod magad úgy, ahogy máshol szoktad stb. És mennyire rossz az, amikor úgy ismernek, hogy a Loretta pasija és a buliban egy emberrel tudsz két mondatnál többet beszélni, Lorettával. Mert nincs közös téma, meg egyébként is nem mindenki olyan, hogy lespanol minden új emberrel.
(Ugye pl. neked sem szimpi az a barátné, aki például egy közös sörözésen el sem engedi barátja kezét és csak vele beszél, ha kérdezel tőle valamit unalmasan kitér, és ha a haverjával beszélsz akkor bedurcizik.)

Erre van a közös családi ebéd, eljegyzési fogadás-grillparty, legény-leány búcsú, lakodalom, hogy a különböző társaságok megismerjék egymást. Nyilván a legénybúcsú lesz az, ahol az elvetemültebb cimborák lesznek jelen. (Jobb esetben ugye mindkét fél részéről)

Szóval érted ez egy társadalmi program vagy mi a szösz, amit jobb esetben a haverok szerveznek a vőlegénynek. Ha úgy alakul, hogy megjelenik egy táncosnő, de a vőlegény nagyon nem akarja akkor is ki kell bírnia. "Hunyd be a szemed és gondolj Angliára." Ugyancsak ahogy akár egy zsörtölődő anyóst, nagymamát is ki kell bírni mondjuk egy családi ebéden.

1. Nem ismerem Gazsit és Seruzádot annyira hogy ítélkezzek felettük. Mégis én azt mondanám, hogy Seruzád nem jól jár el, dehát mindenkinek máshol vannak az erkölcsi fordulópontjai.
Szóval érted, az, hogy a társaságok megmaradjanak fontos, a házasság szempontjából is, nem érdemes leépíteni őket. Főleg nem a másikét érzelmi zsarolással.

Valamiért az emberek, akiknek mesélem ezt, általában azt mondják, hogy érzelmi zsarolás az, ha elsírod magad. Miért feltételezitek, hogy Seruzád más miatt sírt? Miért nem sírhatott simán saját szerencsétlenségén, amiért a gyermekének az apja más csajjal 'intim' bulizik, miközben ő már lehet nem tudja azt nyújtani 5 hónapos terhesként az ágyban, amit korábban. Azért, mert a sírásnak van Gazsira is hatása, nem gondolom, hogy el kéne nyomnia magában amíg Gazsi ki nem lép az ajtón.

Az, hogy saját "szerencsétlenségén" sírt, nem zárja ki, hogy ez érzelmi zsarolás.

Nem zárja ki. Én csak azt mondom, hogy nem azért sírt, hogy érzelmi zsaroljon. Ez csak a melléktermék.

Ha azt mondod, hogy azért csinálta, hogy érzelmileg zsaroljon, akkor szerintem túlságosan koncentrálsz a Gazsi nézőpontjára és nem nézed Seruzádét.

tomi: természetesen "nem azért csinálta". ez nem egy tudatos döntési folyamat eredménye (a sírás) - ebben egyetértünk -, hiszen egyrészt sohasem (...) az, másrészt egyetlen (ill. kevés) okra visszavezetni emberi reakciókat általában reménytelen vállalkozás. peti sztem azt hogy "azért csinálta" ugy értette, hogy a csajnak előnye származott belőle. hogy érted hogy melléktermék? mi volt a főtermék? elhatározás szülte ezt a reakciót? ez egy költői kérdés, nem kell válaszolnod, tudom hogy nem.

az emberi viselkedést gyakran legfrappánsabban forgatókönyvek és motivációk mentén való szerveződéssel lehet magyarázni. Felismeri, hogy ilyen helyzetben neki az egyik lehetősége (a kevés közül), hogy sír. Lehet boncolgatni ennek az előnyeit is, de a tranzakcióanalízises magyarázatok gyakran túl szellemesek ahhoz, hogy valódi magyarázatnak tűnjenek.

ahogy én látom a lány viselkedését (spekuláció): eetleg csökkentértékűség-érzés (biztos elcsábítják a férjem) és (ebből származó) félelem hatására előállt szorongás aktiválja a lány megküzdési stratégiáit: ebben a regresszív állapotban egy infantilis copinghoz nyúl: sír. Vélhetően korábbi alkalmazásokra adott pozitív visszacsatolások, valamint a szülői környezetből származó tapasztalatok (direkt másolás) hatottak ennek a rögzülésére, a regresszió pedig ennek előhívódására.

Tetszik amit írtál, nagyrészt elfogadom. Ha jól értem ez alapján nem hibáztatjuk azért, mert sírt. Viselkedése teljesen érthető és megérthető, nem? Én úgy gondolom, hogy jól cselekedett, amikor sírt.

Tegnap másik legénybúcsún voltam amúgy és tök jó volt. Volt sztriptíz csaj, a jövendőbeli vőlegény meg nagyon élvezte látszólag.