Ó, jaj! Eljön a legmegvetendőbb ember ideje, azé, aki nem bírja többé megvetni önnömagát.

Íme! Megmutatom néktek az utolsó embert.

"Mi az, hogy szerelem? Mi az, hogy teremtés? Mi az, hogy vágy? Mi az, hogy csillag?" - így kérdezősködik az utolsó ember, és vaksin pislog.

A föld összezsugorodik akkor, és ott ugrándozik rajta az utolsó ember, aki majd mindent magához zsugorít. Fajtája kiirthatatlan, akár a bolha; az utolsó ember él a legtovább.

"Feltaláltuk a boldogságot" - mondják az utolsó emberek, és vaksin pislognak.

Rég elhagytak minden vidéket, ahol küzdelmes volt az élet: mert melegség kell nekik. Szeretik hát szomszédaikat, és hozzájuk dörgölőznek: mert melegség kell nekik.

A betegséget és bizalmatlanságot egyként bűnnek tartják: elővigyázatosan járnak. Bolond, aki még kövön botlik vagy emberen botránkozik!

Egy kis méreg hébe-hóba: hogy kellemesebb legyen az álom. És jó nagy adag méreg a végén: hogy kellemes haláluk legyen.

Dolgoznak még, mert a munka szórakoztat. De ügyelnek, nehogy a szórakozás megártson.

Nincs többé se gazdag, se szegény: mindkettő túlságosan fáradtságos. Ki akar uralkodni még? Ki akar engedelmeskedni? Mindkettő túlságosan fáradságos.

Egy nyáj, és sehol a pásztor! Mind ugyanazt akarják, mindenki egyenlő: aki másképp érez, önként bolondokházába vonul.

"Egykoron bolond volt az egész világ" - mondják a legkifinomultabbak, és vaksin pislognak.

Megokosodtak, tudnak mindent, ami csak történt: se vége, se hossza így a csúfolkodásnak. Olykor hajba kapnak ugyan, de hamar megbékélnek - nehogy elrontsák a gyomrukat.

Egy kis gyönyör nappal, egy kis gyönyör éjjel: de fő az egészség.

"Feltaláltuk a boldogságot" - mondják az utolsó emberek, és vaksin pislognak. -